Viszlát

Van még egy kis időm. Elábrándozom arról, mit kezdenék ezzel a több mint kétmilliárddal. Házakat vennék, sokat sokaknak.   Pityu barátom lenne a biztonsági főnököm. Londonban is kellene egy ház, meg egy sofőr a limóval.   Az asztalos műhelyről sem döntöttem.  Lehet Pesten is ,meg kint is lesz egy.

A francia bulldogok kint lesznek, a komondorok és  pulik meg  itthon.  Dia az mindenhova velem jön.   Vajon, ha gazdag leszek, akkor kevesebbet fogok egyszerre enni?  Elveszítem a szép alakom? Össze kell még számolnom, hogy hány embernek kell munkát adnom. Természetesen  lakással, autó használattal, extra fizetéssel.   De vajon ki mihez ért?  Vagy majd átképzem őket, beiskolázom a barátokat.  Lesz külön csecsemő gondozóm (most jön az unokám) fővadászom, masinisztából átképzett közlekedési múzeum vezetőm.   Külön ápolóm anyám mellé. Magán tanár is lesz  a gyerekeknek. A könyvelést nem a barátnőm végzi majd, Ő csak főnökük lesz a könyvelőknek.  Az elmúlt időben történt      barátság……...................................................................................................................................................................................................................................................................

Sajnos be kell fejeznem az írást. Kihúzták az öt számomat. Enyém a két milliárd, és most el kell tűnnöm, valószínűleg  Dubaiba…  ott nem annyira feltűnő egy ilyen piszkosul gazdag  ember.

Ha a dolgok rendeződnek, megszervezik a védelmemet, a pszichiáterek is jóvá hagyják, majd kereslek titeket.

Üdviczelek