2013. szeptember 16., hétfő

Napi Evangélium

Ez az egyik, általam legjobban szeretett rész Szentírásból.


 2013. szeptember 16. – Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk.”
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte barátait  ezzel az  üzenettel: „Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S  ha  azt mondom  az  egyiknek: „Menj!”  –  akkor elmegy,  ha  a
   másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a  szolgámnak
   szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  „Mondom nektek,  nem találtam  ekkora hitet  Izraelben.”
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10



Ó Úram!  Ha százados hitének csak egy mustármagnyi része az enyém lehetne...!

1 megjegyzés:

  1. egy mustármagnyi meg az enyém, ha lehetne:)
    jól jött ez a hét kezdéshez, igazán.

    VálaszTörlés