2018. február 16., péntek

Nagyböjti gondolatok


Nagyböjti gondolatok 1.


Egyelőre még nem kezdtem el böjtölni. Illetve dehogy nem. Olyan szinten, ahogyan eddig még soha. Az ételt italt, beleértve a húst is nem vontam meg magamtól. (később még igazolást is találtam rá.  Pont ez a bajom, hogy találtam.) Egy nagyböjt előtti beszélgetés, egy barátom és egyéb hatások hatására kezdtem el keresni a böjt valódi értelmét, hasznát, mibenlétét.  Sajnos vagy nem, nem vagyok olyan viszonyban egyházammal, hogy csak úgy első szavára kövessem előírásait. Voltak tehát kérdéseim most is bőven, hogy miért. Miért így, kitalálta ki?   Jöttek egymás után sorban a miértek.
De most rájöttem, már régen, hamvazó szerda előtt elkezdtem a böjtölést. A böjtölés legfontosabb részét. Beszélgetést az Úrral, imádkozva, kettesben, bensőségesen. Valóban, jobban is érzem magam.  Valóban, közelebb érzem most hozzá magam, mint előtte, sokkal - sokkal jobban érzem magam vele.  A jó szó, kifejezés,  amit keresek: jobban érzem a közelségét, szeretetét.
Úgy érzem, most már könnyedén jön, jöhet majd az egyházam által követelt, étellel kapcsolatos böjtölés is. Azért írom, hogy az egyházam által követelt módon, mert Jézus szerint nem az éhezés a lényeg, főleg nem, mert a hússal szószerin az én tudatlanságom szerint külön nem is foglalkozik,

iz 58, 6-9
Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok!

Ezek alapján számomra, elsődleges az imádság, és csak utána jöhet az evéssel kapcsolatos böjt. (Ami, valljuk be, jó hatással lehet fizikai és test-nagysági állapotomra isJ )

Hát ez pedig…  (A piros rész, én általam kiemelve)

A farizeus és a vámszedő
9Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10„Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Lukács 18,11-14

2018.02.16.


Itt  van a teljes   Ésaiás 58,

1 megjegyzés:

  1. Nálunk hagyományosan az év első három hete a böjtös időszak, és idén valahogy nagyon bele tudtam helyezkeni.
    Igaziból én sem követtem az ajánlott (nem kötelező) formát, mert azt nem bírtam volna a meló miatt (az első hét ugyanis semmi szilárd kaja), de igyekeztem elég határozottan megvonni magamtól mindenféle különösebb finom dolgot. A vicces az volt, hogy nem is a kaja hiányzott, én nem vagyok valami nagy haspók, de a harmadik hét vége felé azt mondtam, na most már nagyon meginnék egy jó kupica pálinkát. :-D
    Ez volt ez első böjtös időszakom, mikor úgy éreztem, most tényleg elég jól közel kerültem Istenhez. Fogalmam sincs, mitől függ ez, azt hiszem régebben sem csináltam semmit másképp. Kívánok neked is Elek-M nagyon sok megtapasztalást és igazi közösséget a Megváltóval.

    VálaszTörlés