2014. február 11., kedd

Évfordulónkra





                      

                                                        van hogy beborul
                                          aztán kiderül az élet
                                           veled mégis szép 

2013. november 13., szerda

Külön-külön


Az öregemberen még most is látszott, micsoda fess legény lehetett valaha. Szabályos arcvonásai , nap barnított színe és hófehér rövid, kissé már megnőtt göndörödő haja volt. Az arcán , pontosabban az orra hegyén volt egy heg. Ezt egy régi vitézkedése során szerezte a "jó ember", de ettől még csak nemesebbnek tűntek arcélei.
Gyermekkorában vallásos családban nőtt fel, a kommunista években viszont a templom környékére se ment. Nem találta biztonságosnak, ha a templomba látják menni, a kocsma volt a biztonságos hely. Igaz ugyan, ott sem töltött sokkal több időt. mintha misére ment volna. Az igazsághoz tartozik , hogy bár ő maga tartózkodott a templomtól, de a gyermekeit járatta hittanra. Bár azt csak sokkal később a fia esküvőjén tudta meg, hogy református templomban keresztelt fia elsőáldozó volt és még bérmálkozott is.
Aztán ahogy az történni szokott:egy váratlan súlyos betegség után, visszatért a nyájba, rendesen járt a vasárnapi misékre. Olyan rendesen hogy oszlopos tagja lett a gyülekezetnek, presbiterré választották a Józsi bácsit.
De a vér nem válik vízzé, és hála Istennek a huncutsága se hagyta el.
          A két nő már többször is beszélgetett, Kozma bácsival. az egyik úgy harmincöt, a másik ötven lehetett, és mindig ünneplőben jártak, mintha csak templomba mennének. Közösen térítettek, próbáltak téríteni, mint egy egymást erősítve , egymást el nem hagyva próbálták bekeríteni a gyanútlan érdeklődőt, bárkit aki szóba állt velük.
Mivel már többször is  beszélgettek az öreggel, úgy gondolták el jött az idő a végső rohamra, és ha be engedi őket a lakásába, megtérítik végre.
- Úgy gondoljuk Józsi bácsi,- mondta az idősebb talán bemehetnénk magához.
-Hát nem bánom - és huncut pajzán vigyor jelent meg az Öreg arcán - de most mán csak egyenként - és kacsintás közben felnevetett.-  de már csak külön-külön.
                                                                                                               2006-12-17

2013. szeptember 24., kedd

Evangélium mindennap 2013. szeptember 24. – Kedd, Szent Gellért püspök és vértanú




 

   Abban az időben Jézus ezt  mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól,  akik
   megölik a testet, de a lelket  nem tudják megölni. Inkább attól  féljetek,
   aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
   verebet adnak?  És mégsem  hull  a földre  egy  se közülük  Atyátok  tudta
   nélkül! Nektek pedig  minden szál  hajatokat számon  tartják! Ne  féljetek
   hát: sokkal  többet értek  ti a  verebeknél! Ha  valaki megvall  engem  az
   emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
   valaki megtagad engem az emberek előtt,  én is megtagadom őt Atyám  előtt,
   aki a mennyekben van.
   Mt 10,28-33

   Elmélkedés:

   Az Isteni Gondviselésbe  vetett bizalom  minden kereszténynek  erőt ad  az
   életben, de  különösen  is  azokban az  időkben,  amikor  üldözések  miatt
   nehezebb a tanúságtétel. A  nehézségek megtapasztalásakor ugyanis  egyesek
   azt gondolhatják,  hogy  egyedül  maradtak, nem  számíthatnak  az  emberek
   segítségére, és  még  Isten  is  elhagyta  őket.  Ha  ilyenkor  felidézzük
   magunkban Jézus tanítását a Gondviselésről, új erőre kapunk, hogy kiálljuk
   a próbatételt és hűségesek maradjunk Urunkhoz. Isten vigyáz ránk és  segít
   minket, hogy egyre előbbre jussunk az üdvösség útján. Egyházunk  vértanúi,
   köztük  a  ma  ünnepelt  Szent  Gellért  püspök,  az  üdvösség  reményében
   vállalták a  bántalmazásokat. Semmi  sem téríthette  el őket  a hittől,  é
   senki sem kényszeríthette őket hitük  megtagadására. A vértanúk hite és  a
   hithez való hűsége legyen példa számunkra, amikor keresztény hitünk  miatt
   támadások érnek minket!
   A Krisztussal  való élet  vágya vezette  Gellértet, hogy  a bencés  rendbe
   lépjen  és  szerzetes  legyen.  Az  imádságban  és  a  munkában   egyaránt
   megtalálta Krisztust,  de  még  ennél is  többre  vágyott.  A  Szentföldre
   indult, ahol az  Úr élt,  tanított és  meghalt. A  Szentföldre tartván  az
   akkor még  pogány  magyarok  földjére jutott,  hazánk  területére.  István
   király kérésére  itt maradt,  hogy  a Szentföld  helyett a  magyar  földön
   keresse tovább Krisztust,  s megtalálja  azokban, akiknek  az ő  tanítását
   hirdeti. Ünnepe  emlékeztessen minket  arra,  hogy magyar  hazánkban  élők
   számára napjainkban is hirdetni kell a hitet!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet
   hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk,
   akik készek  arra,  hogy  háttérben  legyenek,  hogy  Te,  Urunk,  bennünk
   növekedjél. Küldj ma is  követeket hozzánk, akik  érted és nem  önmagukért
   élnek. Adj  bocsánatot  és új  kegyelmet,  hogy szolgálhassunk  Neked,  és
   előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy  megvalósulhasson

   a Te országod.

    

2013. szeptember 21., szombat

A Holdról 5-7-5

két arcú a hold
őszintén még nem láttam
a képmutatót
            viczelek



 

A hold nagyobb, mint amilyennek lennie kéne.
Idõsebbnek  tûnik, mint amilyennek lennie kéne.
Sokkal kisebb a tömege, mint amilyennek lennie kéne.
Egy nagyon valószínûtlen pályán mozog

A Hold tengelyforgási és Föld körüli keringésének periódusa pontosan megegyezik, ez az oka annak, hogy a Földről nézve mindig ugyanazt az oldalát látjuk.
 Isaac Asimov, orosz származású amerikai biológus és író nyilatkozta:       „Vagyis kénytelenek vagyunk azt a következtetést levonni, hogy a holdnak nem szabadna ott lenni ahol van. A tény, hogy mégis ott van az olyan szerencsés véletlen, ami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen….”
 A NASA, 1969 novemberében 1 tonna TNT-nek megfelelõ energiával nekiütköztettek egy modult a holdnak. A  kisérlet megfigyelõi azt mondták: „A hold úgy kongott, mint egy harang.”     Mariuce Ewing a szeizmikus kísérlet egyik vezetõjének, sajtótájékoztatón tett nyilatkozatából: „Hogy ez mit jelent, azt most inkább nem értelmezném, de olyan volt, mintha valaki megütött volna egy harangot egytemplomtoronyban, és az ütéstõl az további 30 percig kongott volna.”
Késõbb egy 11 tonna TNT-nek megfelelõ ütköztetésnél a NASA szerint a hold úgy reagált mint egy gong. Folyamatosan rezgett 3 óra 20 percen keresztül egészen 25 mérföldes mélységig.    Khen Jhonson, aki az Apollo program idején az Adat és Fotó Ellenõrzõ Részleg vezetõje volt, nyilatkozta errõl a kísérletrõl: „Nem csak kongott, hanem olyan módon hullámzott, mintha gigantikus rezgéscsillapító merevítés lenne a belsejében.”
A sok megmagyarázhatatlan tény kapcsán, egyre többen vetik fel a belül üres hold elméletét. Ez esetben megmagyarázható a pályája, a becsapódásokat követõ rengés, és az a földrajzi (holdrajzi) adottság, hogy a holdkráterek mélysége limitált.
Csupán a keletkezése marad homályban.
Igen elgondolkodtató az a tény, hogy ennyi rejtély, ennyi felfedezésre váró különlegesség ellenére, a NASA negyven éve nem tért vissza a holdra. Pedig a holdon épített bázis, a világûrbe vezetõ út kapuja lehetne.
Építettek ûrsiklót, nemzetközi ûrállomást, tervbe vették egy marsi kolónia létrehozását, de ami a legkézenfekvõbb lenne, a szomszédban keringő hold felfedezése, a relytéjek megfejtése, erre vonatkozóan nem történik semmi. Miért?


http://www.costadelsolmagazin.com/content/rejtelyes-hold

2013. szeptember 16., hétfő

Köszi!!

Kedves barátok!

Köszönöm, a szervezkedést, de úgy tűnik megoldódik a problémám.  A szomszéd hölggyel, össze ismerkedtem, és minden képen az örök barátnőm akar lenni.  Nem bánom...  de a bikini felsőjét nem engedem megint levenni, ha kettesben leszünk...     Igen Orsi, valamilyen Párizsi Hotelnek hívják, nem értettem pontosan a nevét.  Azt mondja mindenét megakarja osztani velem, mert én vagyok a leges-legjobb barátja.  Mit tehetnék?  Maradok még egy kicsit, nem akarom ilyen hirtelen magára hagyni.  Hozzánk meg ugye nem jöhet, mert Dubaiban ugyan van több nejűség, de otthon meg nincs. Asszony meg van.

Napi Evangélium

Ez az egyik, általam legjobban szeretett rész Szentírásból.


 2013. szeptember 16. – Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk.”
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte barátait  ezzel az  üzenettel: „Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S  ha  azt mondom  az  egyiknek: „Menj!”  –  akkor elmegy,  ha  a
   másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a  szolgámnak
   szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  „Mondom nektek,  nem találtam  ekkora hitet  Izraelben.”
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10



Ó Úram!  Ha százados hitének csak egy mustármagnyi része az enyém lehetne...!