Mt 25,14-30

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
   ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk  bízta
   vagyonát.  Az  egyiknek  öt  talentumot   adott,  a  másiknak  kettőt,   a
   harmadiknak pedig  egyet, kinek-kinek  rátermettsége szerint,  aztán  útra
   kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
   ötöt nyert  rajta.  Ugyanígy  az  is,  aki  kettőt  kapott,  másik  kettőt
   szerzett. Az pedig, aki  csak egyet kapott, elment,  ásott egy gödröt,  és
   elrejtette a földbe urának ezüstjét.

   Hosszú idő elteltével megjött a  szolgák ura, és számadást tartott  velük.
   Jött az, aki  öt talentumot kapott:  hozott másik ötöt  is, és így  szólt:
   „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd,  másik ötöt nyertem rajta.” Az  úr
   így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
   sokat bízok rád:  Menj be urad  örömébe!” Jött az  is, aki két  talentumot
   kapott, és  így szólt:  „Uram,  két talentumot  adtál nekem,  nézd,  másik
   kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és  hűséges
   szolga! A kevésben  hű voltál,  sokat bízok  rád: Menj  be urad  örömébe!”
   Végül jött  az is,  aki  csak egy  talentumot  kapott. Így  szólt:  „Uram!
   Tudtam, hogy kemény  ember vagy,  ott is  aratsz, ahová  nem vetettél,  és
   onnan is  szüretelsz,  ahová nem  ültettél.  Félelmemben elmentem  hát  és
   elástam a  földbe a  talentumodat. Nézd,  ami a  tied, visszaadom  neked!”
   Válaszul az úr  ezt mondta neki:  „Te gonosz és  lusta szolga! Ha  tudtad,
   hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová  nem
   ültettem,  ezüstjeimet  a  pénzváltóknak  kellett  volna  adnod,  hogy  ha
   megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot  és
   adjátok oda annak, akinek  tíz talentuma van! Mert  akinek van, annak  még
   adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
   van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső  sötétségre!
   Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
   Mt 25,14-30

Elgondolkodom, hogy vajon én hány, milyen talentumot kaptam az Úrtól, és vajon tudom –e azzal növelni az Ő dicsőségét? 

Nem lennék őszinte, ha nem vallanám be, hogy megkaptam én is a magam karizmáját. Nagyon sok örömet okoz nekem, szerintem másoknak is.  De mindig bennem van a kétség:- megfelelő módon használom-e?   És használom-e, a megfelelő módon?  Sőt nagyon sokszor bizonytalannak érzem magam a tálentumot illetően.   Van, hogy én is inkább elásnám, mert nem bízok magamban, hogy gyarapítani tudnám.  Attól meg, hogy elveszítsek belőle, kifejezetten félek olyankor.  Ilyenkor érzem úgy, hogy boldogtalan vagyok? 

   Viszont kevés nagyobb boldogság,- igen boldogság!- van, mint mikor egy társamat segíthetem, az úrhoz való közeledéshez, az Úrhoz vezető útra… Mikor eszközül használ engem is, a Szentlélek.

Ilyesmi lehet az is, mikor egy pedagógus végre rá érez a „tanításra”.  Mikor már nem csak a tananyagot adja át, hanem az élethez kellő bölcsességre is tanít.

„Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
  taní-
  tani!” (József A.)

Uram!  Világosítsd meg az elmém, hogy észre vegyem útmutatásaidat!

Vicsori

Lehet, hogy ezt megúszom?

    

 A mai evengéliumból:

„Távozzatok
   egy  szálig,  ti  gonosztevők!   Lesz  sírás  és  fogcsikorgatás,   amikor
   Ábrahámot, Izsákot,  Jákobot  és a  prófétákat  mind az  Isten  országában
   látjátok, magatokat meg  kirekesztve”
   Lk 13,22-30

Ezek szerint van remény, hogy nem a pokolra jutok. Hiszen a fogaimat csikorgatni már biztosan nem tudom..:))) A protkómat meg aranyból csináltatom, hogy véletlenül se küldjék velem…

Dobok

A szertűz égígérő lángjai bevilágították a pusztát, fénybe borult a tábor.  A tűz körül felálló kétszáz dobos lassú egyekkel kezdte a ritmust. Sokáig ütötték az egyeket, majd lassan fokozták a tempót, és variálták az ütemeket. A föld gyógyulásáért szólt a dob.  Félelmetes rezgéseket indított el a dobok egyszerre való dobbanása. Nem csak az emberek lelke de az ég is beleremegett.

 

 Na ekkor nézett le az Úr az égből:-  Mit karnak ezek már megint?  

Megnézte kik ezek és mit akarnak. Gyönyörködött szertetett teremtményeiben. majd oda szolt a mellette nézelődő angyalnak:-  Gábriel, szórjál már a tüzükre egy kevés kis "szert"!

Így történt, hogy a révület aznap éjjel sokkal mélyebb volt mint máskor, és erre is csak azok emlékezhetnek, akik otthon a puha ágyukban feküdtek, és a hallójárat gyulladástól amúgy sem hallottak volna semmit.   Csak a lelkük volt ott velük, és szárnyalt, rezgett, a ritmusra...   A fűből semmit sem éreztek.

A kis rohadék

Ha valaki azt gondolná, hogy a bakróka,(nevetséges) vagy Alien, esetleg a Rézfaszúbagoly veszélyes lehet, az semmit sem tud.

Ez a kis rohadék, ez fektetett meg!
 
A calici nagyon kicsi, gömb alakú RNS vírus, elnevezésüket kehelyre, kupára (latinul= calix) emlékeztető elektronmikroszkópos képük nyomán kapták.


Nem kicsit ám. Nagyon!!
Hasmenés, hányás, magas láz, ájulás kétszer... Na ezt mind ez a kis szemét tette velem.
 Most azon töprengek, (de mindjárt meg is kérdezem tőle,) feleségem az ájulásomtól, vagy attól a kérdéstől ijedt meg jobban, hogy földről hogy emel fel?:))

Na, ezen is túl vagyok, az Úr segítségével.  Így lehet, hogy még ide majd írok...

És egy mondóka, amit naponta sokszor ismételek:
Napról napra jobban vagyok,
Hála neked Istenem!



Isten velünk!

A megoldás

Több mint 35 éve házasok.  Megélték a nagy szerelmet.  Gyermek születését, gyermek áldás követte. Hatszor.  Csodás éveket éltek, míg a legkisebb is kirepült.    Akkor változott meg minden.

A feleség volt az, amelyik unatkozni kezdet.  Megtanulta a számítógép kezelését.  Feljárt a chatre, és verseket írt.   Először egy 17 éves fiú, vallott neki szerelmet, mert versei  jó részt szerelmesek, líraiak voltak.  Természetesen,  mint általában a netten,  ő is csak egy nicket használt, nem teljes nevet.                                                  

   A vallomástól megijedt.  Legkisebb  gyermeke is, öt évvel idősebb. Belül valami meg bizsergette.   A vers írást nem hagyhatta abba,szenvedélyévé vált.  Írt, egyre szebbeket. S a szerelmen túl, verseiben az élet tapasztalat, a bölcsesség is helyet kereset.  Blogos rajongói lettek.

     Férjét nem zavarta új szórakozása, nem is értette miket tesz. Élte a már megszokott, csendes életet.    Az  asszony, egyre többre vágyott, s férjével egyre többet veszekedett.

       A válás előtt a gyerekek kérték, hogy egy tanácsadásra,  egy házassági tanácsadásra még menjenek el.    A férjnek,  ez ellen se volt semmi kifogása. Ő még így „öregcskedőn”,  hajcsavaróval, akár mackóban is, de még mindig szerette.                                                                                                                                                    A feleség megint csak veszekedett, de elmentek.

   Fiatal ember fogadta őket. Korban talán, mint a középső fiuk. Ránéztek, és mindketten   egyet gondoltak:- Ez mondja majd meg nekem mit tegyek?!

Helyet foglalta, és észre se vették, hogy belemerültek.  A lakáson kívül, idegen előtt már nagyon régen beszélgettek.

-Képzelje doktor úr- mondja a férj- legutóbb  a FRADI- ETO meccsen  már a tökmagomból  is elvett. Ilyen azelőtt soha nem lehetett.  És a szája, csak jár, csak jár és jár.  Még Star Trek-be is belefecseg!!

 -Doktor úr!  Régen még szeretet!  Bevásárolt nekem, sokat játszott a gyerekekkel, meg velem. Csipkedte a fenekemet…     Ma meg már, azt a, majdnem csúnyát mondtam, WC ülőkét se hajtja le!!  Panaszkodott  az asszony hevesen…és természetesen, panaszát alátámasztóan, sírni is kezdett.

A doki csak ült, figyelmesen hallgatta a sérelmeket.  Mit tehetne?    Mikor már majdnem lejárt az idő fel állt, oda ment az asszonyhoz :-  Uram én látom, hogy  ön még mindig szereti ezt nőt.  Asszonyom, hiába  veszekszik, ön ugyan így érez.    És most olyat teszek, amit még orvosi pályám alatt sosem!.  Az asszonyt felemelte, magához húzta, és hosszan, nagyon hosszan szájon csókolta.

A férj csak lesett.  A szenvedélyes forró csók után a pszichiáter ezt mondta neki:-  Uram ez  NŐ erre vágyik,CSAK ez kell neki, hetente háromszor!

A férj, ránézett a orvosra és gondolkodott.  Majd megkérdezte:-  Doktor úr,  a hétfő, szerda,péntek este 6 óra önnek is megfelel?

Edda Művek:
Edda 01. (1981.) - 05. Álom

A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.

Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.

• 
  

• 
  

Ajánlom figyelmetekbe  különösen a 8. perctől.  Ha minden  jól megy  3-4 kis kölyökkel én is ott leszek. Dobolok és révülökJ)))

VIII. Földgyógyító Dobünnep 2013 Andornaktálya

Szeretettel meghívjuk Önt és szeretteit a VIII. alkalommal megrendezésre kerülő andornaktályai Földgyógyító Dobünnepre!

Időpont: 2013. augusztus 18.

Helyszín: Andornaktálya - Nagykert

Katt a nagy plakátért és a részletekért:

Szeretettel hívunk, várunk minden testvérünket, barátunkat, ismerősünket és leendő ismerősünket Dobünnepünkre. Idén sajnos csak 1 napos rendezvényt tudunk tartani forráshiány miatt, de ez az egy nap igazán tartalmasnak ígérkezik. Amint a részletes program összeállt, rögtön feltesszük eseményoldalunkra.

Annyi már biztos, hogy reggel Napbemutatással (ősi magyar névadó szertartás) kezdünk Kovács Kálmánné Nóri segítségével. Itt lesz velünk a Nap Párducai Szabad Íjászcsapat Koricsánszky Csaba hagyományőrző testvérünk vezetésével, aki egyben az esti tűz-szertartást is vezeti. Lesz lovasíjász bemutató a diósgyőri Szittya Lovasíjászok jóvoltából. Egész nap lesznek gyerekfoglalkozások, itt lesz a Fabatka Porta is. Velünk lesz idén is Varga Tibor történelemjogász barátunk, a JAJA együttes ismét megzenésített versekkel fog értéket adni nekünk. Fellép a Superego3 zenekar is. Zsámán Attila saját sámán-dalait adja elő. Megszokott módon a Kurul Dobosok is fognak koncertet adni, valamint rendhagyó módon (mivel idén csak 1 napos a rendezvény) a szertűz után is lesz egy fergeteges rock-koncert a Roncs Rt. zenekar jóvoltából.

Szabadon lehet jurtát, sátrat állítani, bográcsozni, nyársalni, éhetek-szomjatok oltására büfé is rendelkezéstekre áll.

Ja, még valami...a rendezvény természetesen ingyenes.

Helyszín a tavalyelőtti és tavalyi: Andornaktálya - Nagykert.

Addig is Isten Áldjon Mindannyiótokat!

Éjszaka a Berki-hegyen

Kegyetlennek ígérkezett a túra.  A Berki-hegy ott magasodott előttük az alkonyatban. Elek tudta, sejtette mi vár rájuk, de oly erőszakos volt a társaságból valaki, hogy nem lehetett kihagyni a hegymászást.
Miután elhagyták a "picsamosót", (és persze  a nagyszájú fehérnép fogadkozott, hogy ők hajnalban itt fürdenek, ám természetesen nem lett belőle semmi) lassan bevetették magukat az erdőbe. Elek, csak mosolygott magában, és hátra maradt, hogy valaki el ne tévedjen a csoportból. Mert ő tudta, igazából,hol is járnak.

Nemrég, csak néhány éve történt, mikor megküzdött a szörnnyel. Félig-meddig ép bőrrel megúszta, de meg is ismerte. Félelmetes!   Mivel már egyre jobban sötétedett,  kerülő úton vezette a csoportot. A szörnynek lassan kelnie kell.
 Azért mikor legközelebb voltak a sűrű,  fekete-erdőhöz, csak mesélt nekik róla néhány szóban.   Volt aki nevetett, mások viczesre próbálták venni a dolgot, de érezte Elek, hogy belül mind megremegett.
 A pincék felé mentek.  Devecseri  Imre fent volt a pincéjénél, az éjszakát is fent töltötte. Bár sose látta még ezeket az embereket,  egy fröccs nélkül nem engedte tovább őket. A hűs ital életet mentett.  Egyrészt mert nagyon megerőltető volt a többségnek megmászni a hegyet, mást részt bátorságot merítettek a szörnnyel szemben, a sötétben.  Mert mire tovább indultak volna Magyarföldre, már besötétedett.    Gyönyörűséges lovait megnézni, még vissza léptek, s a hatból egy, (talán a legfélősebb) csak rá kérdezett:- Tényleg létezik a szörnyűséges?!
Imre, mint a helyiek többnyire, nem válaszolt. Nem szeretnek beszélni róla. Amit mondhatnának, azt vagy nem hiszik el, vagy ha igen, innen örökre elmaradnak a vendégek!   Minden esetre fényt gerjesztett, és ebből mindenki érthetett.

A fák között átláthatatlan sötétség volt, megszeppenve ment tovább a hat. Ám ekkor, váratlanul,megmenekültek!  Mert egy, akinek a jele az óvodában katici  volt, elővette élesen világító fejlámpáját, és ezzel jogot nyert egy azonnali életmentő érdem-éremre. Mert a szörnyet csak egy dologgal lehet távol tartani, a fénnyel.

Míg az erdőből ki nem értek, Elek, hátul maradt. Kezében saját lámpájával, jelzett a szörnynek, hogy itt most nincs esélye! Ne is próbálkozzon be!
 A sűrű rengeteget maguk mögött hagyva, bárányok által lelegelt pázsitos réten vágtak át.
  Meseszerű kalandok, meseszerű tájak, rétek.  Ám Elek hiába kérlelte őket:- ezt a rövid utat hazáig már gyalog is megtehetnénk! -  ők még mindig féltek. És igénybe vették a civilizáció egy jól sikerült áldását.  Mind beültek az autóba, amelyik reflektorral közlekedett, (mert sofőrje félig-meddig helybeli lett) .
   Haza értek rendben. Ám ha vissza gondolnak a kalandra, lábuk azonnal beleremeg.


És akkor íme itt van Ő, a szörnyűségesen félelmetes:


             A               Rézfaszú bagoly!!

Az első szerelem

Abban az időben, körül ülte a tüzet a hét blogos. Csodás volt az őrségi, nyári éj, finom volt a sült szalonna.  Elfogyott.  Mit tehettek? Elkezdték a nosztalgiázást...

Volt aki arról mesélt, hogyan rugdosták egymást a pad alatt, első szerelmével, miután már akkor, női fifikával kiderítette,amit már mindenki tudott...
 Volt aki, postás szerepet vállat, csak közelébe lehessen az elsőnek...
Voltak akik nyolc éves koruk óta hol lazábban, hol szorosabban fonódnak össze...
Valakinek az elsője, hentes lett, azt mondta:-szóra sem érdemes...
Valaki elhallgatta. Vagy csak már én nem emlékszem? Ha így van, elnézést kérek, bocsánat!
Az utolsó, a hetedik, a legkisebbnek egy dal jutott az eszébe. Az a dal, amit ha az ő elsője meghall, épp úgy mosolyog, mint a halkan dúdolós.  És még ma is azon vitatkoznak, kiszorította,  a másik kezét jobban...

Dúdolta, magában, halkan...

        Keresd meg a lányt      

                                                                                      Dalszöveg

Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű, jó kis társaság.

És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.

Elmentek (elmentek) a régi barátok,
És nem jönnek (nem jönnek) soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár Rád
Az a lány!

Elmentek (elmentek) a régi barátok,
És nem jönnek (nem jönnek) soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan Rád,
De azért visszavár.

Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?

                                         ákos

Kezdet kezdete

Kezdet kezdete

Minden kezdet nehéz.

Nekem nem sikerül olyan nehéz...

Dalszöveg

"Mikor még kiskölyök voltam,
Ötéves srác",
Nem tudtam, mi van a szoknyád alatt,
Mi az, ami ráz.
Felnőttem rég,
Negyvenöt vagyok.
Tudom miért és
Mit akarok.
Az első csajom azt mondta:
"Inkább a falra mássz,
Ne rám! Ne rám!"
A második azt mondta:
"Inkább nézd meg a Helgát!"
Helga segíts! Nem megy, segíts!

Régen, amikor ez a zene ellepte a világot, ezt az országot, meg ezt a várost is, virágoknak képzeltük magunkat a zene szép rétjén. Én például azt hittem, magas vagyok, karcsú és bársonyosak a szirmaim. De amikor feltűnt az első kecske a réten, megijedtem, hogy jön és leharapja a fejemet. Gyorsan tüskéket kezdtem növeszteni mindenhol. Azt hittem, megúszom. De ekkor megjelentek az emberek kaszákkal és rájöttem, nincs menekvés. Nincs menedék. Mégis szerencsém volt: értem jött egy lány. Kitépett tövestől, hazavitt és belerakott egy cserépbe. Azóta mindennap öntöznek, de nincs senki, aki cserélné alattam a földet. Csak egy hobó vagyok egy virágcserépben. Egy maroknyi földben. Ó, mit tettetek ezzel a földdel? Ebben a földben a kín a virág. Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem. Virág sincsen, te sem vagy már, mondd, miért hagytuk, hogy így legyen.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Megvertek százszor,
Megnyírtak párszor.
Nem maradt más, nem maradt más, se János, se Tamás. Nem maradt más, szinte senki. Szinte senki, semmi.
Embernek, férfinak lenni. És ez, azt mondják, nagyon kevés. Sokan azt mondják nagyon kevés. Nekem nem sikerül olyan nehéz.
Embernek lenni, olyan nehéz. Nehéz!

                                          Hobo